A teknősök a tőzsdei kereskedés történetének egyik leghíresebb, és a mai napig egyedülálló kísérletét jelenti, ahol beigazolódott, hogy kevés, vagy semmilyen kereskedési tapasztalattal sem rendelkező emberekből egy egyszerű kereskedési szabályok betartásával sikeres kereskedő válhat. A szisztéma atyja, Richard Dennis és teknőcei közel 200 millió dollárt kereskedtek össze 1983 és 1987 között.

Richard Dennist stratégiája és eredménye alapján olyan legendás kereskedők közzé sorolják, mint Jesse Livermore, William D. Gann, John Bollinger, Larry Willliams.

A cichago-i árutőzsde kapuján 17 évesen lépett be, hírfutárként kezdte, majd pár év elteltével az egyik legmeghatározóbb kereskedő lett. Tehetségét már ekkor megmutatta, hiszen apjától kölcsönkapott párszáz dolláros kereskedési tőkéjét több millió dollárra növelte.

Richard J. Dennis: 1949 januárban született Chicagóban. A leghíresebb árutőzsdén csak huszonegy évesen lehettek kereskedők, ezért apja kereskedett helyette a tőzsdei parketten, vagyis a „kereskedési gödörben”- pit-ben. Filozófiából szerzett főiskolai diplomát. 1970-ben a Szovjetunió titokban vásárolta fel az USA búzatermését, ami jelentős trend kialakulásához vezetett. Dennis az árupiac elismert kereskedője (jó trendfelismerője) lett, a Prince of the Pit elnevezéssel is illeték.

William Eckhard határidős kereskedő és alapkezelő volt, matematikai dokturátusát ugyan nem tette le, de publikációkat szép számmal kerültek ki tolla alól filozófiai, matematikai témakörben. Vélekedése szerint az analitikus és matematikai, statisztikai háttér kulcsfontosságú a sikeres kereskedéshez.

A legnagyobb hírnevet és gazdagságot a turtle (teknős) kereskedési stratégiája hozta meg számára. Ennek története nem más, mint egy fogadás, amit barátjával, s üzlettársával, Bill Eckhardt-tal kötött. A fogadást természetesen egy heves vita (filozofálgatás) előzte meg, aminek az volt az apropója, hogy bárkiből válhat-e sikeres kereskedő, vagy születni kell erre a szakmára? Dennis azt vallotta, hogy bárkiből jó kereskedőt tud faragni, barátja ennek az ellenkezőjét. Dennis javaslatára újsághirdetés útján állást ajánlottak 23 kereskedői helyre (ebből kettő hölgy volt), a kiválasztottakat kéthetes (!) oktatást követően 1983 januárjában már kisebb tőkével kereskedni engedték, a legkiválóbbak többségénél már februárban a kereskedési összeget 1 0000 0000 dollárra növelték. A tanítványok a teknős jelzővel illeték, aminek az a története, hogy az ötletgazda Dennis nem sokkal korábban látogatást tett egy szingapúri teknőcfarmon, ami mély nyomokat hagyott benne, és a tréder tanítványainak fejlődését a teknőcök növekedéséhez hasonlította.

A kísérlet eredménye minden várakozást felülmúlt, ugyanis négy éven át átlagosan 80%-os hozamot, közel 200 millió dolláros profitot értek el a teknőcök. Így gazdagítva Richard Dennist és emelték be a tőzsdei panteonjában, a tőzsdei kereskedés történetének egyik leghíresebb és a mai napig egyedülálló kísérletével. A legendás időszaknak az 1987-es krach vetett véget, amikor 50 millió dolláros veszteséget szenvedtek el. A veszteség létrejöttében egyik meghatározó tényező volt az, hogy Dennis lazított saját kockázatkezelési szabályait, ami jelentősen rontotta a stratégia hatékonyságát, eredményeit.

A stratégiát sokáig titok övezte, mivel a résztvevőknek 10 éves titoktartási kötelezettsége volt, a részleteket csak 1993-ban tudhatták meg az érdeklődők.

Turtle módszer rendkívül egyszerű, a kereskedés minden pontját pontosan leszabályozza, hatékonysága annak következetes betartásán és a szubjektív döntési elemek kizárása jelenti. A kereskedés nem más, mint trendkövetés, a vételi jelzések pontos definiálásán, a beszállások és kiszállások beazonosítása. A hatékonyság és az eredmény optimalizálását a kockázatkezelés és a pozíció méretének meghatározása adja.

A beszállástés vételi jelzést: Richard Donchianról elnevezett Donchian csatorna adta, amikor az árfolyam az elmúlt 20 kereskedési nap maximuma fölé került (kitört a felső szalagból)

Eladási jelzés akkor keletkezett, ha az árfolyam a 20 kereskedési nap minimuma alá került.

Kockázatkezelésnél és a pozíció méretezésnél a 2 %-os szabályt alkalmazták, amely szerint egy pozíción a tőke maximum 2%-át kockáztatták, minden pozíció lépés előtt szükséges volt meghatározni azt az árfolyamszintet, amennyit ellentétes irányba mozoghat az árfolyam (stop szint). Ennek meghatározásához a teknőcök a ATR indikátort használták, ami nem más, mint az árfolyam napi természetes ingadozása.

Ez egy egyszerű és hatékony stratégia, melynek kulcsa a fegyelmezett és következetes kereskedés. Egy volt teknőc, Curtis Faith mondta, hogy nincs titok, ami a sikeres kereskedéshez vezet. Ez egy egyszerű rendszer, a stratégia fegyelmezett végrehajtása, ezen múlik minden és ez mindig is így volt. Minden kereskedési rendszer veszít is, nem létezik olyan, amivel csak nyerni lehet. Ha eljön az idő, akkor is következetesen, érzelmek nélkül hűnek kell maradni a stratégiához.

Mit gondol Kedves Olvasónk, a XXI. században miként lehet ezt az egyszerű stratégiát ötvözni a mai számítástechnikai megoldásokkal, miként működik sikeresen és eredményesen egy emberközpontú hibrid kereskedés?

(folytatás a következő bejegyzésben)

szotaka